Van már terved a választás napjára?

2014. május 21. - gergonagy

Vasárnap irány újra a szavazófülke, ahol most az európai parlamenti választáson adhatjuk le voksunkat a nekünk tetsző párt listájára. Az országgyűlési választás alacsony részvételi arányából kiindulva kezdetben még mindenki 30 százalék alatti negatív hazai részvételi rekordot jósolt, azonban a legutóbbi felmérésében a Nézőpont Intézet 39, a Tárki 42, a Medián pedig 46 százalékos választói aktivitást mért. Bármelyik is teljesül, az még mindig jelenthet pozitív csúcsot a 2004-es EP-választás 38,50 százalékos és a 2009-es 36,31 százalékos eredményéhez képest. Persze, azért be kell látnunk, hogy a 30-40, de még az 50 százalék körüli részvételi arány se túl magas.

safe_image.jpgSzavazó vagyok
Fotó: European Parliament (Facebook)

Általában ilyenkor jönnek az unalomig ismételt szlogenek arról, hogy hány embert vigyünk még magunkkal. Ám itt rendszerint megáll a tudomány, és tanácstalanok maradunk abban a kérdésben, hogy hogyan is vigyük azokat az embereket, mivel lehetne rábeszélni őket a részvételre. A kérdés eldöntése azért is nehéz, mert számos, a környezetünkben gazdagon burjánzó kampányeszköz hatékonyságát sem igazolják a tudományos kísérletek eredményei, így lényegében a pártoknak teljesen felesleges pénzt költeni rájuk. Annyit semmiképp, amennyit költenek. 

Az a szándék, hogy a szavazókat mobilizálni kívánó kampánytechnikák hatékonyságát tudományos eszközökkel ellenőrizzék, csak a '90-es évek második felében merült fel intenzívebben. 1998-ban Donald Green és Alan Gerber (akkoriban mindketten a Yale politológusai) jutottak arra a következtetésre egy Connecticutban végzett terepkísérlet végén, hogy a mozgósítás során a szórólapok, a pártoktól kapott levelek, az automata telefonhívások (robo call) és az e-mailek a legkevésbé hatékony kampányeszközök, szemben a személyes megkereséssel, a nem pártok nevében küldött levelekkel, a személyes telefonhívásokkal és a kampányrendezvényekkel. Eredményeiket azóta több más kísérlet is megerősítette, és fokozottabban kezdett megjelenni az az igény, hogy kontrollált, a résztvevők véletlenszerű kiválasztásán alapuló terepkísérletekkel ellenőrizzék az egyes kampányeszközök, illetve az azokon keresztül közvetített üzenetek hatékonyságát.

A főbb üzenetek, a választások előtti  mozgósító telefonhívások szövegei, forgatókönyvei például egészen 2004-ig a racionális szavazó modelljén alapultak, akit racionális érvekkel próbáltak aktivizálni. Hangsúlyozva:

- a részvétel alacsony költségét ("Menj el szavazni, mert egyszerűen, könnyen, különösebb fáradtság nélkül leadhatod a voksodat!");

- az ügy fontosságát ("Menj el szavazni, mert most különösen fontos a részvétel, óriási a tét, stb.");

- a leadott szavazat jelentőségét ("Menj el, mert számít a szavazatod, döntő lehet, mert szoros a verseny, és akár egyetlen szavazat, a Te szavazatod is eldöntheti az eredményt!");

- az állampolgári kötelességünket.

Green és Gerber számos korábbi kutatás elemzésével és saját terepkísérleteikkel bizonyították, hogy a fent felsorolt racionális érveknek se együtt, se külön-külön nincs hatásuk a választókra. Kevésbé számít az üzenetek tartalma, annál inkább a kapcsolatfelvétel módja. Minél személyesebb a kapcsolatfelvétel, annál hatásosabb a mobilizáció. A személytelen automata telefonhívások helyett sokkal hatékonyabb az ajtótól ajtóig kampányolni, közvetlenségre, a választókkal való személyes kapcsolatra törekedve mozgósítani. 

1. Mi a terved a választás napjára?

2008-ban az amerikai Pennsylvania államban a demokraták elnökjelölti előválasztást tartottak, amit végül Hillary Clinton nyert Barack Obamával szemben. Az előválasztási kampányban rendelkezésre állt a korábbi szavazók listája, mivel a szavazásokon való részvétel ott teljesen publikus adat. David Nickerson politológus és Todd Rogers viselkedéskutató irányításával 287 228 korábbi szavazót soroltak négy csoportba. Az első csoporttal semmilyen kapcsolatot nem vettek fel. A második csoportba soroltakat felhívták telefonon a megszokott sablonszöveggel ("Kérjük szavazzon, könnyen megteheti, fontos az ügy, eldöntheti a versenyt, stb.") A harmadik csoport szintén a sablonszöveget kapta, de rákérdeztek arra is, hogy az illető tervezi-e a részvételt. A negyedik csoport tagjainak viszont feltettek még plusz három kérdést, ami konkrét tervek iránt érdeklődött:

1. Mikor készül szavazni?

2. Hogyan jut a szavazás helyszínére?

3. Honnan érkezik majd a szavazás helyszínére?

A negyedik csoportnak feltett kérdések megfogalmazásához a kognitív pszichológia szolgáltatta az indokot. Több kutatási eredmény is azt mutatja, hogy ha egy adott jövőbeli cselekedetet elképzelünk, a konkrét részleteket megtervezzük, akkor a cselekvés kivitelezése valószínűbbé válik, inkább eszünkbe fog jutni a megfelelő időben. Egyrészt valószínűbb, hogy a cselekvést beütemezzük feladataink közé, másrészt az asszociáció révén hozzákapcsolódik olyan tevékenységekhez, melyek eszünkbe juttathatják.

A 2008-as hívások eredménye végül az lett, hogy az egyszerű mozgósító sablonszövegnek egyáltalán nem volt mobilizáló hatása. Amelyek a részvételi szándékra is rákérdeztek, azok 2 százalékkal dobták meg a részvételt, míg a konkrét tervek iránt is érdeklődő telefonhívásokkal a meg nem keresett kontroll csoport tagjaihoz képest 4 százalékkal magasabb részvételt sikerült kimutatni. Különösen az egyedülállók esetében érvényesült a választási terv iránti érdeklődés hatása. Az esetükben 9 százalékkal lett magasabb a részvételi arány. 

EP14_Poster_GTV_A1_HOR_HU_HR.jpg

2. Óriási az érdeklődés, mindenki szavazni fog, neked is ott lenne a helyed!

Mi vajon a célravezető? Ha azt hangsúlyozzuk a választás napján, hogy mennyire kevesen érkeznek a fülkékbe, ezért kell menni, vagy ha a magas részvételre utalunk, arra, hogy mindenki szavazni akar.

Nálunk inkább az a hagyomány, hogy egy adott párttal, politikai oldallal ijesztgetjük a szavazókat. Azzal, hogy a másik támogatói biztos ott lesznek. Ez a stratégia azonban inkább csak a megosztottságot erősíti, a bizonytalanok részvételét aligha fokozza. 

Alan Gerber és Todd Rogers kutatásai szerint a megjelentek magas számának a hangoztatása inkább motiválja a szavazókat, különösen azokat, akik csak elvétve, rendszertelenül jelennek meg választásokon. Motivál az is, ha a szavazók a választás előtt emlékeztetőt kapnak a korábbi szavazásokon való részvételükről, illetve tájékoztatást a környékükön élő emberek korábbi vagy jelenlegi részvételi hajlandóságáról (az Egyesült Államokban ez publikus adat).

Ha emlékeztetnek minket a korábbi cselekvéseinkre, megnő a valószínűsége, hogy megismételjük a viselkedést, hiszen következetes embernek szeretjük látni magunkat. Ha akkor elmentem, elmegyek újra. Ugyanígy motiválóan hat a szomszédaink, ismerőseink példája. Nem véletlenül alapozott a társas nyomás erejére az a kísérlet, melyben a Facebook is közreműködött 2010-ben.

Ha 2010. november 2-án bejelentkeztél az USA-ban a Facebookra, és 18 éven felüli voltál, akkor egy olyan kísérlet résztvevőjévé válhattál, melyben 61 millióan vettek részt. A kongresszusi választás napján ugyanis egy olyan bejegyzés bukkant fel több felhasználó hírfolyamában, mely a választási részvételre buzdított. A felhasználók egy másik része szintén megkapta ugyanezt, de ők azon ismerőseik fotóit is láthatták a bejegyzésben, akik a "Szavaztam"-gombra klikkelve visszajeleztek a Facebookon, hogy ők már voltak szavazni. Az ismerősöket is látó felhasználók körében szignifikánsan nagyobb volt a szavazás valószínűsége a fotók nélküli buzdító posztot kapó vagy a semmit nem kapó felhasználókhoz képest. Pusztán a "Szavaztam"-gomb bevezetése is nagyon sok szavazót mobilizált akkor. Különösen a felhasználók legközelebbi ismerőseinek  a körében érvényesült a mozgósító hatás.

Facebook-election-day-graphic1.pngIllusztráció: Voting 2.0

3. Szavazónak lenni jó!

Carol Dweck, Greg Walden és Chris Brian vizsgálta a szavazói identitás előhívásának és megerősítésének a szerepét. Kétféle kérdést tettek fel: 1. Mennyire fontos számodra, hogy szavazz a holnapi választáson?; 2. Mennyire fontos számodra, hogy szavazó légy a holnapi választáson? Az a kérdés, amelyik nem a cselekvés, hanem a szavazói identitás fontosságára kérdezett rá, inkább ösztönözte a részvevőket konform viselkedésre.

 

Szóval mit tehetünk még vasárnapig, ha az ismeretségi körünket részvételre szeretnénk ösztönözni?

- Kérdezzük meg, milyen terveik vannak aznapra! Mikor szoktak szavazni menni, mit csinálnak előtte? Sétálnak, esetleg bringával vagy autóval mennek majd?

- Utaljunk rá, hogy mi elmegyünk szavazni, és ismerőseink közül is milyen sokan tervezik leadni voksukat! Utalhatunk a közvélemény-kutatási eredményekre akár, melyek azt mutatják, hogy a hazai EP-választások történetében az eddigi legmagasabb részvételi arányra lehet számítani!

- Érdeklődhetünk a szavazói szokások iránt! El szoktak-e menni szavazni? Mit jelent számukra szavazónak lenni? Elmesélhetjük, hogy mit jelent a mi számunkra. Megoszthatjuk véleményünket a szavazókról és azokról, akik nem szavaznak.

A bejegyzésben tárgyalt kutatások eredményeit 2012-ben már széles körben alkalmazták, különösen Barack Obama kampányában. Hogy a jelenlegi európai parlamenti választás hivatalos kommunikációs anyagaiban milyen mértékben használják őket, azt a bejegyzésben látható képek és videó alapján próbáljátok Ti eldönteni! 

A bejegyzés trackback címe:

https://kiserletizona.blog.hu/api/trackback/id/tr46185253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.