A pénz és az idő két olyan dolog, amiből bármennyi áll a rendelkezésünkre, azt általában kevésnek érezzük. Intuíciónk azt súgja, hogy minél több van belőlük, annál boldogabb lesz az életünk. Számos bizonyíték van azonban rá, hogy megérzésünk becsap minket. Személyes boldogságunk fokozása szempontjából nem az számít, hogy mennyi pénzünk vagy időnk van, hanem hogy miként gazdálkodunk e két alapvető erőforrásunkkal.
Fotó: Tork Better Business Center
Michael Norton a Harvard Üzleti Iskola marketing oktatója és Elizabeth Dunn a kanadai British Columbia Egyetem pszichológusa tavaly megjelent könyvükben (Happy Money: The Science of Smarter Spending) összegezték azokat a kutatási eredményeket, melyek a rendelkezésünkre álló pénz és idő mennyiségével, felhasználási módjaival és boldogságunkra gyakorolt hatásukkal foglalkoznak.
A pénznek már a gondolata is önzővé tesz
Ha elkezdünk a pénzen merengeni, akár csak úgy, hogy egy darabig bankjegyeket, pénzérméket ábrázoló fotókat nézegetünk, elkezdünk önző módon gondolkodni. Mikor emberek arról számolnak be, mire költenének egy hirtelen jött lottónyereményt, javarészt saját céljaikra fordítanák az összeget, olyan "dolgokat" említenek, mint az új ház, egy új lakás vagy autó. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy ezektől hosszabb távon nem leszünk boldogabbak. Sokszor nem gondolunk bele például, hogy a megvásárolt javak később milyen járulékos költségekkel nehezíthetik életünket. Mondjuk egy kertvárosban lévő hatalmas ház egyben a meghosszabbodott közlekedési idő miatti bosszúságokkal is együtt járhat a vásárlást követően.
A (magadra költött) pénz nem boldogít
A mondás szerint a pénz nem boldogít, bár egy bizonyos mennyiség azért nem árt, ha a rendelkezésünkre áll. Azonban efölött a szint fölött a vagyongyarapodás már nem járul hozzá akkora mértékben boldogságunk növeléséhez, mint gondolnánk. Az összefüggés valahogy így néz ki, a vízszintes tengelyen a jövedelemmel, a függőlegesen pedig az élettel való elégedettség szintjével.
Illusztráció: Life Evolver
De ha a pénzmennyiség növekedésének a hatása egyre kisebb, mi lehet akkor a pénzköltésnek az a módja, ami a boldogságérzet növekedésének a maximumát is jelentheti egyben?
Ennek vizsgálatához önként jelentkező egyetemisták kezébe nyomtak egy borítékot, mely vagy 5, vagy pedig 20 dollárt tartalmazott. A diákok egy része ezt az összeget az adott napon délután öt óráig magára kellett hogy költse. A diákok másik felének más emberekre kellett fordítania a pénzt (odaadhatták másnak, vehettek belőle ajándékot, meghívhattak valakit valamire, stb.). A kutatásvezetők este megkeresték őket, megkérdezték, hogy mire fordították a pénzt, és mennyire érzik boldognak magukat.
Az egyetemista résztvevők maguknak főleg szépségápolási cikkeket, fülbevalókat, kávét vásároltak, másoknak például plüssállatot ajándékoztak, kávéra hívták meg ismerőseiket vagy odaadták a pénzt hajléktalanoknak. Az eredmény az lett, hogy az adott pénzösszeg másokra költése növelte csak az általános boldogságszintjüket, és a növekedés mértéke független volt attól, hogy mekkora összeget (5 vagy 20 dollárt) használtak fel.
Az ajándék tehát az ajándékozónak szintén örömet okoz, nem csak a megajándékozottnak. A másokra költött pénz (ajándék ismerősöknek, adomány jótékony célra) nagyobb boldogságot nyújt az ajándékozónak, mintha saját magára költené az összeget. Nem számított, hogy az USA-ban, Kanadában, Dél-Afrikában, Ugandában vagy Indiában ismételték meg a kísérletet, az összefüggés mindegyik kultúrában kimutatható volt. Akárcsak munkahelyi közösségekben vagy sportcsapatokban. A tagok nemcsak elégedettebbek lettek, de jobban is teljesítettek, ha egy adott, rendelkezésükre bocsátott pénzösszeget nem magukra költöttek, hanem más csapattársakra vagy a csapatra, közösségi élményekre.
Fordítsuk az időnket másokra!
A pénzen kívül fontos tulajdonunk az idő. A pénzhez hasonlóan gyakran kevésnek érezzük azt a mennyiséget, ami a rendelkezésünkre áll. Az idő szorításában élünk, ami stresszel minket. Hasonló kísérleti szituációkkal bizonyították, hogy ha másokra fordítjuk, másokkal együtt töltjük el az időnket, akkor kevésbé érezzük azt szűknek. Ha segítünk másoknak, azzal növeljük hatékonyságérzetünket, ami visszahat saját feladatainkra is. Az időszűkének az érzése tehát elsősorban a saját fejünkben jelenik meg, és főként akkor, mikor a pénzzel, pénzszerzéssel összefüggésben gondolunk az időre, nem pedig a másokkal együtt eltölthető pillanatokon merengve.
Vásároljunk élményeket a dolgok helyett!
A kávé, a könyv, a lakás, az autó vagy a többi "dolog" rövid távon növelheti az elégedettség érzését. Egy új lakással biztosan elégedettebbek leszünk, mint a régivel, de az életünkkel való általános elégedettség növekedéséhez nem feltétlenül járul hozzá akkora mértékben, mint azt elsőre gondolnánk. Például egy új otthon járulékos költségei lehetnek a hangos szomszédok, a macerásabb közlekedés, a magasabb rezsi, stb.
Illusztráció: Prudential
Ugyanakkor az élmények, egy koncert a haverokkal, egy vacsora a párunkkal vagy egy családi nyaralás az emberi kapcsolatainkat emeli be a képletbe, ami már önmagában is boldogságnövelő tényező. Már a készülődés is növeli a boldogság szintjét mondjuk egy üdülés előtt (akár jobban, mint maga az ott eltöltött idő), és még utána is sokáig emlékezni fogunk rá. Még élvezetesebb az élmény, ha előre fizetünk érte, így önfeledtebben, a pénzköltés miatti veszteség érzését kizárva tudjuk átadni magunkat a pillanatoknak.
Tehát, ha egységnyi pénz vagy idő felhasználásával az elégedettség érzését maximálisan szeretnénk növelni, akkor fordítsuk másokra a pénzt és az időt, ne pedig magunkra. A tárgyak helyett vásároljunk inkább közösségi élményeket, és lehetőség szerint fizessünk előre!
