A stanfordi börtönkísérlet és a tekintélynek való engedelmességi hajlamot vizsgáló sokkgenerátoros kísérlet a szociálpszichológia két legismertebb és óriási vitákat kiváltó "sztorija". Nem véletlen, hogy jó pár évvel a kivitelezés után még mindig fantáziát látnak bennük a filmes alkotók. Január végén az USA legnagyobb független és dokumentumfilmes fesztiválján, a Sundance Fesztiválon mutatták be a Stanfordi börtönkísérlet (The Stanford Prison Experiment) és a Kísérletező (Experimenter) című filmeket, melyeket Philip Zimbardo és Stanley Milgram munkássága ihletett.
Fotó: Flickr/Thomas Hawk
Nem csupán a filmbemutatók időpontja köti össze a két kísérletet, hanem a kísérletvezető pszichológusok között is sok a közös szál. Zimbardo és Milgram mindketten Bronxban nőttek fel bevándorló szülők gyermekeiként (Milgram zsidó családban nevelkedett, apja magyar, édesanyja román származású volt; Zimbardo szicíliai olasz családból származik), ugyanabba a középiskolába jártak (James Monroe High School). Az ismertségükhöz nagyban hozzájáruló kísérleteikben pedig közös, hogy etikai és módszertani szempontból mindmáig nagyon sok bírálatot kapnak, eredményeik hitelességét rendre megkérdőjelezik. Mindettől függetlenül a "pszichológiai kísérlet" fogalmáról főként ez a kettő ugrik be a legtöbb embernek.
Fotó: Flickr/Brandon Burke
Az 1971-es híres börtönkísérletben Zimbardo arra volt kíváncsi, hogy a börtönökben tapasztalható állapotok mennyiben köszönhetőek a lakók személyiségének és mennyiben az adott környezetnek. Ennek vizsgálatához kísérleti minibörtönt rendezett be a Stanford Egyetem Pszichológiai Karának otthont adó épület (Jordan Hall) alagsorában, és újsághirdetésekben 15 dolláros napidíjért önkénteseket toborzott. A kísérletbe végül 24, teljesen átlagos személyiségjegyekkel rendelkező férfi került be, akikre véletlenszerű módon a rab vagy a börtönőr szerepét osztották. A két hetesre tervezett kísérletet azonban a hatodik napon meg kellett szakítani a "börtönőrök" egyre fokozódó kegyetlenkedései, és a "rabok" egyre aggasztóbb lelkiállapota miatt.
Philip Zimbardót 35 éve keresték először filmproducerek a megfilmesítés ügyében, és azóta több lehetséges rendező és színész is szóba került (pl. Leonardo DiCaprio kísérleti alanyt játszott volna). Végül 1992-ben egy 50 perces dokumentumfilm (Quiet Rage) készült, majd 2001-ben egy finoman szólva mérsékelt hitelességgel bíró, inkább hatásvadász német mozi született, A kísérlet (Das Experiment, rendezte: Oliver Hirschbiegel). Rá egy évre kérték fel Tim Talbottot egy forgatókönyv elkészítésére, viszont különböző problémák miatt (finanszírozás, forgatókönyvírók 2007-es sztrájkja) 12 évig elhúzódott a tervezési fázis. Végül csak tavaly augusztus 19-én kezdődött a forgatás Kyle Patrick Alvarez rendező irányításával. A pszichológiai thriller az idei Sundance-en díjakat is nyert: az Alfred P. Sloan Alapítvány tudományos témájú filmeknek járó, 20 000 dollár összegű díját, illetve a Waldo Salt-díjat a forgatókönyvért.
Ez utóbbi elkészítésében egyébként maga Zimbardo is közreműködött, részt vett a bemutatón, ellátogatott a forgatási helyszínre. A őt játszó főszereplőnek, Billy Crudupnak például azt tanácsolta, hogy hadonásszon jobban a karjaival, amikor egy olaszt alakít.
Elmondása szerint semmi olyan nincs a filmben, ami a valóságban ne történt volna meg, viszont sok minden kimaradt, mert az igazi kísérlet még drámaibbra sikerült. A filmben az eredeti résztvevők neveit is megváltoztatták, egyedül Zimbardo és akkori barátnőjének, mostani feleségének, Christina Maslachnak a neve felel meg a valóságnak.
A pszichológus a börtönkísérlet során szerzett tapasztalatainak köszönhetően szakértőként vett részt az iraki Abu Ghraib börtönben folyó kegyetlenkedések vizsgálatában 2004-ben, ahol épp az egyik amerikai katonai rendőr védelmében hívta fel a figyelmet a körülmények és a rendszer meghatározó szerepére.
A hétköznapi emberekben rejlő gonosz vizsgálata helyett azonban egy ideje inkább már az foglalkoztatja, hogy miként lehet pozitív módon hasznosítani a korábbi tapasztalatokat. Ennek érdekében hozta létre a Heroic Imagination Project (HIP) nonprofit szervezetet, hogy a szociálpszichológia kutatási eredményeit felhasználva megtanítsák az embereket szembeszállni a zaklatásokkal, az elnyomással és ösztönözzék a hősies cselekvést. A szervezet magyar képviselője a Hősök Tere, melynek idei programjain várhatóan Zimbardóval is lehet majd ismét találkozni (Tavaly több alkalommal járt hazánkban szintén a Hősök Terének köszönhetően, például a Heroikon Konferencián - lásd: Miért lennél Origo, ha Twitter is lehetsz?).
Fotó: Flickr/Isabelle
A másik filmet, a Kísérletezőt tavaly június 5-én kezdték forgatni, és idén január 25-én mutatták be szintén a Sundance Filmfesztiválon. Az életrajzi drámában Stanley Milgram 1961-es kísérlete központi szerepet játszik. A pszichológus a tekintélynek való engedelmeskedési hajlamot tanulmányozta a Yale Egyetemen úgy, hogy egy tanulási feladat során a tanár szerepébe helyezett alanyoknak folyamatosan növekvő erejű áramütésekkel kellett büntetnie a szomszéd szobában ülő tanulókat az elkövetett hibáikért. A tanulók beépített emberek voltak, nem kaptak áramütést. Az egyre komolyabb, majd egy idő után teljesen elhaló fájdalomreakcióikat valójában magnószalagról játszották. Végül a tanárt játszó résztvevők 65 százaléka elment a maximális, 450 voltos áramütésig a fehér köpenyes kísérletvezetők utasításainak engedelmeskedve, vagyis csak 35 százalék tagadta meg menet közben az együttműködést. A Michael Almereyda rendezte filmben most olyan sztárok szerepelnek, mint Winona Ryder vagy Anthony Edwards.
A filmek és a fesztivál fotói:
