Miközben Budapesten a Lövölde téri Lidlbe a házirend szerint csak kifogástalan öltözékben szabad belépni, egy San Francisco-i székesegyház komplett öntözőrendszerrel hívta fel magára nemrég a figyelmet, azzal próbálják távol tartani a hajléktalanokat a bejáratoktól.
A mennyezetbe süllyesztett zuhany a naplementét követően aktiválódik, kb. 30-60 percenként indul be, és 75 másodpercig folyatja egyhuzamban a vizet a négy bejárat előterére. Az ott tartózkodás tilalmáról tájékoztatnak, de semmi több! A zuhany meglepetésszerűen érkezik.
Fotó: Dismal Garden
Valószínűleg a Lidl se az ebédidőben betérő megfáradt, piszkos ruházatú falfestők vagy építkezéseken dolgozó melósok serege miatt döntött a szabályozás mellett, ahogy a közelmúltban a korlátok se miattuk kerültek ki sorban néhány pesti üzlet, bank és hivatal elé.
A Lidl módszere ehhez képest még a finomabbak közé sorolható, bár vásárlóként szívesebben venném, ha a tilalom helyett kiemelt figyelmet fordítanának azokra, akik láthatóan rászorulnak erre, és inkább ezáltal rövidítenék le a tartózkodási időt az üzletben. A hajléktalan kapna egy kis törődést, a munkatárs jobban érezné magát, hiszen segítséget nyújtott valakinek, a vásárló pedig örülne, hogy egy olyan boltban vásárol, ahol láthatóan nem csak a bevétellel törődnek.
Fotó: Dismal Garden
A hajléktalanok ma már változatos formában érzékelhetik, ha valahol nemkívánatos személynek minősülnek, ugyanakkor valójában mindannyian részesülhetünk az elrettentés áldásaiból. A biztonsági őr bármelyikünket kitessékelheti egy boltból, ha a hétvégi kertészkedéstől piszkosan beugranánk egy sörért, és a közterületen való időtöltéstől is elmegy mindannyiunk kedve, ha barátságtalan építészeti környezet vesz körül minket. Ha tüskékkel, korlátokkal raknak tele egy kirakat előtti párkányt, oda az se tud leülni, aki netán rosszul lesz az utcán, vagy egyszerűen megpihenne, és vásárlóként/ügyfélként kevésbé szívesen tér majd be az adott helyre.
Az elrettentés eszköztára világszerte igen gazdag: karfákkal vagy a formavilágukkal fekvésre alkalmatlan, kényelmetlen köztéri padok, fém- és betontüskék, kitüremkedések, hangokkal és fényekkel operáló riasztók, időközönként beinduló vízpermet, mászást megakadályozó festékek és falakat a vizelettől óvó építészeti elemek.
Fotó: Dismal Garden
Mindezek a technikák eközben persze látványosan felhívják a figyelmet a hajléktalanok problémáira, és arra, hogy akárcsak a szociális ellátórendszer, ugyanúgy az adott tulajdonos/önkormányzat sem akarja és tudja mélységében kezelni tarthatatlan helyzetüket. Így marad az olcsóbbnak és kevésbé bonyolultnak tűnő megoldás, amivel viszont azt sugallják, hogy ha te vagy valamelyik ismerősöd netán hasonló helyzetbe kerülne bármikor élete során, akkor ő se lesz szívesen látott vendég, hisz nem az ember számít, hanem a pénz vagy a szavazat. A tulajdonosok félnek attól, hogy a hajléktalanok elijesztik a látogatókat, turistákat, ügyfeleket és vásárlókat, a higiénia hangoztatása eközben viszont teljesen felülírja az emberiesség szempontjait. De mennyire veszik tényleg komolyan a higiéniát az olyan városok, melyekben a turista is csak elvétve talál köztéri illemhelyeket?
Fotó: Ryot
A barátságtalan megoldásoktól el lehet indulni a finomítás irányába. A Lidl szabályozása még az enyhébbek közé tartozik, de korántsem elfogadható. Ma, amikor okoskészülékekről és a dolgok internetéről beszélünk valóban ezek jelentenék a tőlünk telhető maximumot emberségben és hatékonyságban? Miközben lassan már az otthoni sütőt is a mobilunkról indíthatjuk, miközben hazafelé tartunk az autónkkal?
Fotó: Dismal Garden
A minden jobb érzésű embert elijesztő építészeti megoldások finomíthatóak, a tüskéket, dudorokat a falba, talajba lehet süllyeszteni, a környezetükben elhelyezhetőek jól látható és könnyen megérthető vizuális jelek, szövegek. Ülhessen le bárki egy érzékelővel ellátott kirakat párkányára, de kis idő elteltével (pl. 30 perc) egy hangszóró figyelmeztesse, hogy pár perc múlva aktivizálódik egy riasztó vagy egy aljzatba, talajba épített, a huzamosabb ott tartózkodást kényelmetlenné tevő rendszer.
Ha gyakran látogatnak arra hajléktalanok, akkor kifejezetten nekik szóló tájékoztatást lehet kihelyezni számukra hasznos információkkal, a tulajdonos felveheti a kapcsolatot a róluk gondoskodó szervezetekkel és együttműködhet velük. Az önkormányzat akár cégekkel együttműködve kiírhat ötletpályázatot építészeknek, designereknek, biztonsági szakembereknek és civil szervezeteknek, ajánlásokat adhat a kereskedőknek, szolgáltatóknak, kialakíthat olyan tereket, intézményeket, illemhelyeket és mosdókat, melyek a hajléktalanok igényeit is figyelembe veszik.
Persze a korlát a kirakatban az olcsó és gyors megoldások közé tartozik, de ez a megközelítés aligha számol a lehetséges hosszú távú következményekkel, például a közönség embertársai iránt szolidárisabb részének szép lassú elszállingózásával.
